2012.02.28. Kedd

Interjú Szabó Bélával

Interjú Szabó Bélával, a Canon Pro Club alelnöke és a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja! Az interjú végén megtalálja Szabó Béla képeinek galériáját is!

1. Kérem mutatkozzon be Olvasóinknak, mondja el, milyen jellegű fotók készítésével foglalkozik?

Számomra a FOTOGRÁFIA se nem munka, se nem hobbi, kikapcsolódás, hanem egy életforma. Hivatásos fotográfus és autonóm alkotó vagyok.

1963-ban születtem és azóta is Győr mellett Öttevényen élek. Pedagógus diplomát szereztem 1985-ben az Apáczai Főiskolán, de szinte azonnal a fotográfia lett az életem.

Munkatársa voltam 1986-tól a Kisalföld, Nyugati Hírlap, az Új Hírek napilapoknak, Győr Városi Újságnak, Győri Múzsa színházi-kulturális folyóiratnak, FotóArt Magazinnak. Jelenleg a Természetfotó Magazin és a Nature Photo Magazine szerkesztője és szakírója vagyok.

Szabadúszó fotográfusként 1993-tól reklám-, idegenforgalmi és légifotókat, valamint naptárakat, könyveket, esküvői és akt, modell fotókat készítek. Győr város kulturális fesztiváljainak hivatalos fotósa voltam 1993-2001 között. Győri Nemzetközi Könyvszalon hivatalos fotósa vagyok az indulástól, 2000-től. Győri Nemzeti Színháznak egy évtizedig, a Győri Balettnek 2006-tól fényképezek.

Igyekszem átadni tudásomat minél szélesebb körben. Tanítottam a Győri Tánc és Képzőművészeti Iskolában majd egy évtizedig. Megadatott az a szerencse, hogy annak az intézménynek a falai között oktathatok, ahol egykoron diplomámat szereztem, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apácai Karán. Emellett tanítom a szakmát az OKTÁV Továbbképző Központban, a Fotóoktatás szabad fotóiskolában. A győri Városi Művészeti Múzeumban gyerekeket igyekszem bevezetni a képkészítés rejtelmeibe. Nyaranta diákoknak tartok fotótáborokat.

Autonóm alkotóként közel 200 csoportos és majd 100 önálló kiállításon mutattam be alkotásaimat Magyarországon és Ausztria, Szlovákia, Franciaország, Olaszország, Finnország, Belgium, Dánia, Románia, Írország kiállítótermeiben.

Győri Fotóklub tagja voltam 1986-2011 között. Nevemhez fűződik a Győri Fotóklub Egyesület létrehozása 2001-ben, melynek 10 évig, kilépésemig ügyvezető elnöke voltam.

Alapító tagja vagyok Magyarország egyetlen professzionális fotóklubjának, a Canon Pro Clubnak, mely alelnökének választott.

Fotó a természetben-Győri Fotópiknik ötletadója és fő szervezőjeként tevékenykedtem 2001-től, az alapítástól, 10 éven keresztül.

Rendszeresen vezetek workshopokat idehaza és külföldön. Dalmáciai Fotóművészeti Mesterműhely, Eltűnő kultúrák nyomában-Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely ötletadója és művészeti vezetője vagyok.

A Dunántúlom működő fotóművészeti alkotóközösségeket összefogó, 1978-ban létrehozott Pannónia Fotóművészeti Fórum társ koordinátoraként tevékenykedem, több mint másfél évtizede.

Állandó kiállításom Győri Egyházmegye Kincsei c. a Győri Püspökségen látható.

Munkáim megtalálhatóak közgyűjteményekben: Magyar Fotográfiai Múzeum, Miskolci Múzeum Kortárs Fotográfiai Gyűjtemény, Fédération Internationale de l'Art Photographique Történeti Gyűjtemény (Párizs), Cseh Nemzeti Fotómúzeum.

A Szakmai szervezetek tagságai és elismerései egyfajta fokmérőt jelentenek számomra.

2009. Excellence Federation Internationale de l'Art Photographique (EFIAP) (Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége kiválósága)

2009. Magyar Fotóművészek Szövetsége

2009. Canon Pro Club (alelnök)

2008. Magyar Fényképész Ipartestület

2007. European Photogroup of Art and Performance (EPHAP) (Európai Művész és Kiállító Fotográfusok Társasága)

2007. „Österreichischen Gesellschaft für Photographie (ÖGPh) (Osztrák Fotográfiai Társaság tiszteletbeli tagja (Hon-ES ÖGPh)

2006. Artiste Federation Internationale de l'Art Photographique (AFIAP) Fédération Internationale de l’Art Photographique (FIAP) (Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége művésze)

1987. Magyar Újságírók Országos Szövetsége

1986.-2011. Győri Fotóklub (ügyvezető elnök 2001-2011.)

Számos díjban és elismerésben részesítették munkáimat, amire leginkább büszke vagyok, az Győr város ezüst jubileumi érme Győr város sokszínű fotográfiai megjelenítéséért és a Sajtófotó 2003 - „Legjobb megyékben dolgozó fotóriporter” díja.

Fontosak számomra a könyvek. Mindig is áhítattal fogtam kézbe, kisgyerek koromtól kezdődően. Valószínűleg ezért is végeztem könyvtárosi tanulmányokat és van több ezer kötetből álló könyvtáram.

Büszke vagyok arra, hogy a magyarság harmadik legszentebb ereklyéjéről a győri Bazilikában őrzött Szent László hermáról én készíthettem el a könyvhöz a képanyagot. Ugyan ilyen fontos a bazilika másik ékéről, a győri könnyező szűzanya kegyképről készített könyv. Talán szívemhez az utóbbi évtizedek legszebb Győrt bemutató könyve áll közel, amelyet megkaptak a Virágos városok nemzetközi konferencia delegációinak tagjai is.

Eddig megjelent 12 könyvem bemutatja a régió kulturális, történelmi, egyházi értékeit, kincseit.

Szabó Béla: Vallomások képekben - Városom Győr,

Kiss Tamás- Szabó Béla- Székely Zoltán: Szent László-herma,

Hetényi János-Kiss Tamás- Szabó Béla: Szomorúak vigasztalója, A Győri Könnyező Szűzanya- Az Ír Madonna

Schima Bandi iparművész,

Almási Tibor: Utazás álom és valóság között - Cziráki Lajos,

Fekete György - Szabó Béla: Győr,

Ajándék könyvecske Édesanyámnak,

Sopron Szabad Királyi Város címeres kiváltságlevele (facsimile kiadás),

Kőszeg Szabad Királyi Város címeres kiváltságlevele (facsimile kiadás),

Győr Szabad Királyi Város címeres kiváltságlevele (facsimile kiadás),

Pest-Pilis-Solt Vármegye Címereslevele (facsimile kiadás),

Sopron Vármegye Címereslevele (facsimile kiadás),

Kisalföldi ízek.

Ezen kívül több tucat könyvben voltam közreműködő.

Ezekből néhány:

Győr-Moson-Sopron megye, (Vendégváró útikönyvek)

Győr, Moson, Sopron, (Megyealbum)

Alpok-Adria 25,

Győri Nemzeti Színház 25 éves,

Gyöngyszemek-Kultúrtörténeti értékek Nyugat-Pannóniában,

Barokk-idő, Pannonhalmi Bencés Főapátság,

Az ikontól az installációig, Pannonhalmi Bencés Főapátság.

Solymos Szilveszter OSB-Fehérváry Jákó OSB: Pannonhalma (útikönyv), Bencés Kiadó

Láss csodát! A Nyugat-Dunántúl kulturális turisztikai értékei

Szép Magyarország

Erdély, Tündérország

2. Mikor és mi volt az első kapcsolata a fotózással?


Majd egy fél évszázada nem volt általános, hogy egy családban ott a fényképezőgép. Szüleim viszont születésem után vettek egy Zenit 3M tükörreflexes gépet. Ez a mai napig meg van, a gyűjteményem egyik becses darabja. Így viszonylag korán kezembe vehettem egy fényképezőgépet, anyukám legnagyobb rémületére. Lehettem vagy 3 éves. Ő egyébként kitűnő amatőr fotókat készített elsősorban a családról. Általános iskola felső tagozatában kaptam egy kis Certo SL gépet és ezzel elindult karrierem.

Középiskolában szerencsésnek mondhatom magamat, mivel a győri Kazinczy Gimnáziumban nagyformátumú tanárok oktattak. Mint Z. Szabó László irodalmár, dramaturg a Kazinczy verseny, a szép magyar beszéd vetélkedőjének megteremtője. Kolozsváry Ernő fizika szakos, aki a 20 század második felének magyar képzőművészeinek munkáiból hozott létre kiemelkedő gyűjteményt. Alexay Zoltán biológus, a Szigetköz kutatója és természetfotós, több könyv szerzője, akinek képeit csodáltam a folyosón megrendezett mini tárlatokon. Osztályfőnököm, Lőrincz László kémikus-fizikus, nagy műveltségű pedagógus, amatőr filmes és fotós.

Ezek mind meghatározták, hogy ballagásra kapott pénzekből vettem egy Zenit TTL-t, a kor jeles gépét, szovjet ipar egyik csúcsát.

Kitűnő eszköz volt, strapabíró. Rövidesen vettem laborkellékeket, nagyítógépet stb. A faluban volt egy srác, anyukám kollégája, aki megmutatta a csodát, a sötétkamra varázsát. A képek egy részét ma is őrzöm. Ennyi év távlatából tragikusan pocsékok a nagyításaim, de akkor mérhetetlenül büszke voltam rájuk. Szabadidőmben bezárkóztam a cipőtároló helyiségbe, ahol berendeztem a laboromat és „dolgoztam”. Ekkor 18 éves voltam.

3. Ön szerint mi a fotózás lényege?

A XX. század egyik legnagyobb fotográfusa a francia Henri Cartier-Bresson írta 1952-ben „A kifejező eszközök közül egyedül a fénykép az, amely rögzíti és megörökíti a múló pillanatot. A fotográfus látja igazán világosan, hogy a jelenségek szüntelenül változnak és ha egyszer elhaltak, nincs a földön olyan erő, amely életre kelthetné őket.”Bresson szavai a fotográfusra komoly feladatot rónak. Úgy gondolom, hogy egy alkotó embernek kötelessége a saját korát dokumentálni és ráhagyni unokáira. Gondoljunk csak bele, hogy milyen érdeklődéssel nézzük a néhány évtizeddel, akár egy évszázaddal ezelőtt készült fotókat. Vizsgáljuk a környezetet, a viseletet, szokásokat, épületeket és talán elképzeljük a képen ábrázolt eseményt. Akinek volt szerencséje látni William Albert Dennis Galloway – az 1878-ban Walesben született mérnök és tengerésztiszt, aki később képzőművészeti pályára lépett – képeit, igazat ad. Galloway 1926-1950 között Erdélyben élt. A kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeumban őrzött üvegnegatívokra készült felvételein magyarok, románok, huculok, székelyek, szászok és svábok élnek egymással. A fotók a hétköznapok és ünnepek mesterien komponált képei. Ezek a gondolatok indítottak el, hogy barátaimmal Mekli Zoltán, Dezső László Erdélyből létrehozzuk a Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhelyt, hogy az Erdélyben még meglévő, Magyarországról már eltűnt, de rohamosan pusztuló, változó hagyományos paraszti életformát dokumentáljuk és bemutassuk a közönségnek. Eljutottunk a huculokhoz, az alig pár tízezres szláv nyelvet beszélő néphez, akiket az országhatár ugyanúgy szétszabdalt, mint a magyarságot. Felfedeztük az egykori bukovinai székelyek még meglévő nyomait. Fotografáltuk bukovinai kolostorokat, a romániai ortodox kereszténység alapköveit. Jártunk Háromszék falvaiban, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros vadregényes tájain, a gyimesi csángóknál és Háromkút kies vidékén. Fényképeztük az erdélyi szász kultúra emlékeit.

Mint Henri Cartier-Bresson (1908-2004) írta: „Van egy pillanat, amelyben a látvány elemei tökéletes harmóniát alkotva állnak össze. A fényképező feladata, hogy e pillanatot elkapja és megörökítse”

Én így foglalnám össze, számomra mi a fotográfia lényege.

4. Milyen Canon vázat és objektíveket használ munkája során?

A Canonnal 2005-ban köteleztem el magamat. Magyarországon az elsők között voltam, aki megvette a EOS 5D-t. Azóta is büszkén használom azt a márkát. Közben megjelent az EOS 5D Mark II, amely egy kitűnő eszköz. Ezt a két vázat használom a hozzátartozó markolatokkal.

A fotográfiai tevékenységem nagyon sokoldalú, a fotográfiai téma választásomból a vadállat és a víz alatti fényképezés hiányzik csak.

Ennek megfelelően kellett összeállítanom a felszerelésemet is.

Canon EF 4/17-40 L USM,

Canon EF 2,8/70-200 L USM,

Canon EF 2,8/24-70 L USM,

Canon EF 2,8/15,

Canon EF 2,8/100 L IS USM,

Canon EF2,5/50 Compact Macro

Canon EXII 1,4X, Canon EXII 2x,

Canon 580 EXII 2db

Canon 580 EX,

ST-E2 vakuvezérlő,

Canon TC-80N3 kioldó

5. Szokta figyelni a többiek munkáit, merít ötletet mások alkotásaiból?

Van példaképe?

Én azt gondolom, hogy természetes dolog az, hogy figyeljük mások munkáit.

Az is természetes dolog, hogy merítünk ötleteket. Az már viszont probléma, mikor valaki csak mások munkáiból tud ötletet szerezni. Sajnos sokan vannak ilyenek. Különösen most, mikor teljesen populáris lett a fotográfia. Sok fényképezőgép tulajdonos lát egy-egy jó képet és ő olyat akar készíteni. Ahelyett, hogy csak ihletet merítene a más által készített alkotásból.

Nem tudom, hogy példaképnek tekintsem-e, de nagy hatással volt rám gyerekkoromben Korniss Péter által a magyar tv-ban tartott fényképezésről szóló előadássorozat.

Nagyra becsülöm az ő munkásságát és sokat tanultam a képeiből a fotóriporteri munkám során. Ugyan így vagyok Benkő Imre, Steve McCurry, Sebastiao Salgado, Brassai és Henri Cartier-Bresson munkáival. Sokat tanulmányoztam a National Geographic Magazin képanyagai.

A tájfényképezésnél a nagy mester Ansel Adams, Edward Weston és a cseh Josef Sudek munkáit nézegettem sokat. Igyekeztem megfejteni titkukat.

Az épület és város fotónál Tillai Ernő klasszikus könyve segített a gondolkodásmódom kialakításában.

Nagyar becsülöm a Szlovákiában élő barátom Laco Struhár munkásságát.

6. Ön szerint mitől lesz egyedi egy fotós, egy elkészült fotóra tekintve

mely momentum(ok) különbözteti(k) meg másoktól?

Azt hiszem a világon már mindent lefényképeztek. Nehéz új, ismeretlen témát találni és ezzel kitűnni. A legfontosabb, az hogy a fényképezőgép mellé nem adnak szemet. Pedig sokan azt gondolják, ha megveszik a legújabb eszközt attól jobb képeket fognak készíteni. Na, ez ami nem működik.

Legfontosabb a látásmód, mit vágunk ki a látott világból a fényképezőgép keresőjén keresztül. Hogyan komponáljuk meg a képet. Ettől lesz egyedi, mástól eltérő a jó kép.


7. Mennyit dolgozik fotózás után a képeken?

Az alkotás a „sötét” kamrában, vagyis napjainkban a számítógép képernyője előtt ülve fejeződik be. Különösen igaz ez a RAW képformátumok használata során. Azt gondolom egy „komoly” fotográfus csak végszükségben dolgozik ettől eltérő fájlformátumra.

Tehát egy jó végső kép nagyon sok munkát igényel még. Először is nagyon fontos dolog a válogatás, a KÉP megtalálása a hatalmas adathalmazban. Utána pedig ezt fel kell dolgozni, létrehozni az a végső képi megfogalmazást, amiért megnyomtam az exponáló gombot.

8. Volt már emlékezetes bakija munka közben?

Szerintem mindenkinek volt. Így nekem is. Ma már nagyon jó sztorinak tekintem, amit az ember fotós társaságban jó hangulat esetén elmesél.

Kezdő koromban, 1986-ban a Kisalföldnél, a megyei napilapnál dolgoztam. Mind a legfiatalabbnak nekem jutottak azok az eszközök, amiket a kollégák már levetettek. Így egy olyan Chinon fényképezőgépem volt, amit kétszer kellett felhúzni, hogy egyszer exponálni lehessen vele. Alig néhány hónapja dolgoztam ott, mikor mivel tapasztaltabb kolléga nem lévén kéznél a főszerkesztő elküldött a városban megrendezett orvos kongresszusra egy újságíró kíséretében. Nekem a feladatom az volt, hogy portrékat készítsek az interjúkhoz. Tudni kell, hogy ekkor léteztek az un üzemi lapok, amely komoly mellékjövedelemhez juttatta azokat az újságírókat, akik egy-egy ilyen lapot szerkeszthettek. Naná, hogy a főszerkesztőm üzemi lapja volt az orvosi hetilap, amibe a képek kellettek.

Mivel éppen a laborban dolgoztam, mikor beszóltak, hogy menni kell, csak megkaptam a fotós táskámat, egyet tekertem a filmvisszacsévélő gombon, hogy van-e benne film és indultam is.

Az akkori orvostársadalom krémjét kellett végigfényképeznem. Akkor vált gyanússá a dolog, mikor a felhúzókart a 36 kocka után is lehetett tovább húzni. Gondoltam, hogy kicsit hosszabbra vágtam a filmet. Ebben az időben tekercsfilmből vágtunk akkorát, ami belefért egy filmkazettába. Spóroltunk. A 39. kockánál már nagyon gyanús volt a dolog. Visszarohantam a szerkesztőségbe. Hatalmas lendülettel nyitottam be a laborba, ahol kollégám éppen filmet hívott. Na, villany fel, kolléga filmje el.

Sikerült egy részét elégetnem. Ez volt a kezdet. Kinyitom a gép hátulját, nincs benne film. Na, mondom magamban, azt hiszem ennyi ideig tartott a fotóriporteri pályafutásom. Jobb lesz, ha holnap én mondok fel, mert a főnök úgy is lenyel keresztbe. Eszembe jutott még egy mentő ötlet: A portrékat a konferencia szünetében készítettem. Még van fél órám, mielőtt vége az egésznek. Gondosan betöltöttem a filmet a gépbe, többször ellenőriztem és nyomás. Futottam vissza a konferenciára. Sikerült elcsípnem minden professzort. Elnézést kértem tőlük az ismételt zavarásért, de mondom nem lettek előnyösek a felvételek, szeretném újból megismételni.

Két nap múlva találkozom a folyosón a főszerkesztővel és mondja: Na, harcosom, hallom maga milyen lelkiismeretes. Ha nem elégedett a munkájával ismét megcsinálja.

Én csak zavartan mosolyogtam és hálát adtam az Úrnak.

9. Mi a legtávolabbi, legemlékezetesebb, avagy a legkülönlegesebb hely, ahová eljutott munkája során? Miért?

Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen. Mióta hivatásszerűen foglalkozom fotográfiával sok érdekes helyen megfordultam. A legtávolabbi helyszín Kappadókia Törökországban. Télen jártam ott egy hatalmas hóvihart követően. Csodálatos felvételeket tudtam készíteni.

A legemlékezetesebb egyik esemény a csehszlovákiai bársonyos forradalom utolsó nagy tüntetése Pozsonyban 1989 késő őszén. Hihetetlen volt, hogy több százezer ember vonult városszerte és töltötte meg Pozsony óvárosát. Nem lehetett tudni, hogy a hatóságok miként fognak fellépni, de igazából erre akkor nem is gondoltam, hogy akár lőhettek is volna.

A legkülönlegesebb pedig a pannonhalmi bazilika átépítése során van lehetőségem egészen közelről, mondhatnám azt karnyújtásnyiról fényképeznem a freskókat, kőfaragásokat, oszlopfőket. Nem hiszem, hogy előttem ezt sokan megtehették és valószínűleg utánam egy darabig sem fogják ezt megtenni. Felejthetetlen élmény.

10. Mi az, amit mindenképpen meg szeretne még valósítani?

Több tervem is van. A nyáron fog megjelenni a Bakony, Rómer Flóris nyomában fényképezőgéppel 150 év elteltével c kötetem, majd 4 éves munkám eredménye. Rómer a tudós szerzetes 1859-ben járta végig a Bakonyt és készítette el híres leírását a vidékről. Ennek nyomán kezdtem el végigjárni az utat. Mondhatnám fantasztikus élmény volt. Terveim között szerepel a Rába folyó útjának végigkövetése a forrástól a torkolatig, Győrig.

Ezen kívül jövőre leszek 50 éves. Erre az alkalomra szeretnék megjelentetni egy albumot a kedvenc képeimből.

Azt hiszem egyenlőre ennyi elég is.

Kattintson IDE és tekintse meg Szabó Béla képeit!

Összehasonlítandó termékek
Árukereső.hu Árukereső, a hiteles vásárlási kalauz

Adatvédelmi központ

Funkció és teljesítmény sütik

A Funkcionális cookie-k lehetővé teszi a honlapunknak a már megadott részletek elmentérését és ezen adatok alapján tökéletesített és személyre szabottabb funkciókat kínáljunk. Ezen cookie-k csak anonimizált információkat gyűjtenek és tárolnak, tehát ne tudják követni az Ön egyéb honlapokon való mozgását. A teljesítmény cookie-k arról gyűjtenek adatokat, hogy hogyan használják a honlapunkat. Ezeket arra használjuk, hogy jobban megértsük miként használják a honlapunkat, hogy annak tartalmát és funkcióit javítsuk. Kérjük vegye figyelembe, hogy a funkcionális és teljesítmény cookie-k kikapcsolása korlátozhatja a honlapunk bizonyos funkcióinak működését. A honlapunkon a következő Funkció és Teljesítmény sütik használjuk:

TawkConnectionTime, Tawk_*, TawkCookie, __tawkuuid, _ceg.u, _ceg.s, _utmb, _utmc, _utmv, _utmz, f5avrbbbbbbbbbbbbbbbb, _cfduid, acceptCookie
TawkConnectionTime, Tawk_*, TawkCookie, __tawkuuid
_ceg.u, _ceg.s
_utmb, _utmc, _utmv, _utmz

Feltétlenül szükséges sütik

Feltétlenül szükséges sütik olyan funkciókat biztosítanak, amelyek nélkül a honlapunk nem használhatók rendeltetés szerűen. Ezen cookie-kat kizárólag mi használjuk, ezért ezek az első fél cookie-jai. A feltétlenül szükséges cookie-k használatához az Ön hozzájárulására nincsen szükség. Ezért a feltétlenül szükséges cookiekat nem lehet be és kikapcsolni. A honlapunkon a következő Feltétlenül szükséges sütiket használjuk:

resolution, fotoplussession, language, gdpr_privacy_bar, gdpr_allowed_cookies, gdpr_consent_types

Tájékoztatjuk, hogy a honlapon ún. sütiket (cookie-kat) használunk, amelyeknek célja, hogy anonimizált formában látogatottsági információkat gyűjtsön, valamint elképzelhető, hogy bizonyos szolgáltatások nélkülük nem lennének elérhetőek. Egyes cookie-k amelyet használunk harmadik személyek számára gyűjtenek adatokat, amelyeket arra használnak, hogy olyan reklámokat jelenítsünk meg mi és harmadik személyek, amelyek relevánsak Önnek. A sütikről, valamint ezek engedélyezéséről és tiltásáról az Cookie / Süti Tájékoztatóban talál részletes tájékoztatást, vagy a sütiket Ön is bármikor beállíthatja.